fejfa, fütül való fa, gombfa, kopjafa

A fejfát temetéskor a sír fej felőli végéhez tűzik be. Sok helyen lábfát szúrtak le a sír másik végébe, amely egy vagy gyakran több díszítetlen rúd, amelyen a halottat a temetőbe vitték. A fejfa anyaga tölgy vagy akác, esetleg cser, hossza 80–150, néha 200–300 cm. A földbe kb. 1/3 része kerül, ezt megszenesítik vagy kátránnyal kenik be, hogy tartósabb legyen.

A fejfát a halott hozzátartozója vagy a bognár, esetleg a faluban élő faragást űző ember készítette ácsmunkával, egy darab fából; ritkábban deszkából fűrészelve. Többnyire belevésték a halott nevét, ill. kezdőbetűit, és vésett felirattat (sírfelirat) látták el. A feliratot nem feltétlenül a fejfát faragó személy véste be, egyes vidékeken külön fejfaíró tevékenykedett. A fejfa legtöbb esetben díszített: bizonyos típusokat díszesen faragtak, ill. fűrészeltek ki, másokat bevésett díszítéssel láttak el.