Az ember, a mindennapokon kezébe
kerülő anyagokból, fából, kőből, csontból, agancsból, többnyire csiszolással,
eszközöket készített.
A díszítések eleinte mágikus,
kultikus, tulajdoni jelek, voltak, amik később díszítőelemmé váltak. Ezek
az ősi szimbólumok ma is használatosak. A kisközösség számára egyértelmű
jelentésük, mára komoly, tudományos jelmagyarázati elméletté nőtte ki magát. Jelentéstartalmuk elemzése,
értelmezése, az adott tárgyhoz kapcsolódó kultúrkör megismerésének,
elengedhetetlen része.
Somogy, erdőkben gazdag terület, így
az eszközökhöz felhasznált faanyag a lakó környezetben rendelkezésre állt.
Fenyőfa, akác, tölgy, som, berkenye, kecskerágó és a legkedveltebbek a
gyümölcsfák. A famegmunkálásnak az eszközei fűrészek, fejszék, balták,
szalukapa, gyaluk, vésők, és a faragó ember legközvetlenebb eszköze a
faragókés, a bizsók. A famegmunkálás, nagyolásból indul és tart a
finomításig. Darabolás, méretre vágás, gyalulás, csiszolás, díszítés.
A csont tárgyak készítéséhez bármilyen
állat csontja használható, (kecske, juh, madár, őz, szarvasmarha) mérete
miatt, leggyakoribb a marhalábszár. A csontot főzéssel fehérítik, eltávolítva
csontból a zsírt. Fűrészeléssel a csontból lapokat vágnak, csiszolják‚ és
erre karcoloznak.
Az agancs belsejét
főzéssel felpuhítják, majd utána kikaparják a szivacsos részt. Ebben az
állapotában kismértékben alakítható. Agancsnál a felületen lévő gyöngyöket
lereszelik, lecsiszolják és utána karcolozzák. Az
agancsból lapokat nem lehet vágni az elégtelen falvastagság miatt.
Szaruból készült tárgyak nyersanyaga a
magyar szürke-marha csodálatos szarva. A szarvak jellemzője, a fekete szarvcsúcs. A középrész lehet zöld, szürke vagy
fehéres. Míves darabok készítéséhez a fehér a legkedveltebb. A tülök anyagából (szaru), az ügyes kezűek,
sótartót, fésűt, óraláncot és sok más apró tárgyat készítettek. A
szaruanyag melegítés hatására alakítható, így a fésűket, hajcsatokat és a
pipa szopóját (a csutorát) formázták. A tülök fehér anyagát ízlésüknek
megfelelően díszítették. Faragták, spanyolozták,
és különösen Somogyban karcolozták és
sárgították. Legjellegzetesebb darabok a somogyi kanász-tülök. Harci
kürtként hangjelzés volt a feladata, míg a közelmúltban a kanászok legelőre
hívogató dallammal jelezték a konda vonulását.
A tülök formai megjelenéséből adódóan,
legegyszerűbb a kürt, az ivótülök, a tokmány, újabb időkben a bőgőkürt
elkészítése, hisz a szarv külső, belső tisztítása után, kevés alakítással
kész a szaru a használatra. A kürtnél a fúvóka kialakítása okozza a
nehézséget. A belső hosszúság kimérése fölött kb. 5-8 cm-re, nagyon görbe
szarunál 2,5-3 cm-e le kell vágni a tülök hegyét, hogy a közepet megkeresve
meg lehessen fúrni. Ezután kerül kialakításra a fúvóka. Sok esetben
használnak vendég fúvókát, un. munsteklit. Ez
készülhet a szaru levágott saját anyagából,
bodzafából vagy egyszerűen kölcsön veszik egy réztrombitából. A fúrt lyuk
mérete is eszerint alakul, 4-25
mm.
Somogyban, kürtöt a kondások még a
60-as években, minden nap használtak. A kürtöket vállon átvetve, szájukkal
lefelé-fordítva hordták. Díszített és díszítetlen darabok is használatban
voltak. A tehetősebbek vagy az ügyes-kezűek
díszített tülökkel szolgáltak. A díszítmény olvasható volt a szemlélő
számára. A díszes kürt elsődlegesen hatalmi jelképként fogható fel és ez
maradt fenn a közelmúltig, mikor a kanászok, juhászok, gulyások szegődni
mentek, jelvényeikkel, (faragott juhászkampó, sallangos-ostor,
díszes-kanászkűrt) innepi viseletben, (cifraszűr,
keményszárú csizma) felvonulva, jelképezve a szakmai ranglétrán elfoglalt
helyüket. A tülök több funkciós eszközként a hangadás mellett, a szájnyílás
bedugaszolásával ivótülökként is szolgált. Erre utal az ivó-kürt szavunk is. Az ivótülkök használatakor, praktikus
okokból, a szájnyílás felfelé áll, a díszített változatoknál, a díszítés is
így olvasható, értelmezhető. A nagy mennyiségben hozzáférhető szarvak
feldolgozására, iparszerűen, szakmák alakultak. Fésűsök, gombosok,
csutorások stb. Nagy számban használták ugyanezt a nyersanyagot maguk a
pásztorok és a kézműves-mesteremberek.
Ma is elakad a faragó lélegzete, ha
egy nyers, szép tülök kerül a kezei közé.
Díszítőtechnikák
